2008 Kimle The Show Must Go On

Magyarországon október 23-a nemzeti ünnep, ebből kifolyólag mi elmentünk egy jó kis frisbee edzőtárborba. A szervezés szerencsére még az utolsó időpontban sikerült (köszi Zsolti és Én), ezért Kimlén tudtuk tartani az edzéseinket, ott ahol 7végén verseny volt (TSMGO).
Az emberek nagy része 22-én este érkezett meg a kissé hideg pályára, de kedvünket hamar feldobta Frigyes bá (akinek utólag is köszönünk mindent), aki bekapcsolta az öltözőben a fűtést (24 Celsius fokra!!!), illetve a két karton sör és kb 5 liter rövid ital amit vittünk magunkkal, hiszen az edzőtábor így teljes. Első este sikerült is a csapatnak jó kedvre derülnie, miközben megtanította a LOL-os keménymag egyik kedvenc játékát a többieknek, ami nem más volt mint a sokak által ismert Schulz (háhá kimondtam mindenki fejbevághat…).
Mikor az este végén nagyjából 5 órakor mindenkinek sikerült elaludnia (még nekem is miután Dave-t felkeltettem, hogy horkol) másnap reggel 10:00 kor kezdődött az edzés. Ekkor még mindenki időben oda ért, ezért az edzés ha kicsit nehézkesen is a sok alkohol miatt, de elkezdődött. Sokat dobáltunk, és gyakoroltuk a zónát is, amit később a versenyen nagy sikerrel bevetettünk. Az edzés ha jól emlékszem 13:00 kor ért véget és mindenki elment kajálni. A délutáni edzés 15:00 kor kezdődött VOLNA, ha nem késünk el. Ennek olyan komoly következményei lettek, hogy Gábor 2 órán keresztül szopatott minket mindenféle erőnléti feladatokkal, és mi már a jó égbe kívántuk kedves exCSK-nkat, illetve még jelenlegi edzőnket. Mikor már azt hittük mindennek vége, akkor kiderült hogy nem, és ez az érzés bennem az edzés ideje alatt többször előtört. De azért köszi Gábor, jó volt. Természetesen az este sem sikerült rosszul, de ha jól emlékszem 21:00 kor már mindenki aludt : )).
Péntek reggel mindenki óriási kedvvel ébredett, főként, hogy az edzés 9:00 kor kezdődött. Most furcsa módon senki nem akart elkésni, én személy szerint életem leggyorsabb reggeli WC-zésén estem túl. Ha jól emlékszem a csapat 9-re ott volt a pályán, kivéve 2 embert, Matyit és Gazsát, akiket elfelejtettünk felkelteni a bírói öltözőből, és ez akkor jutott eszeünkbe, mikor már ott kellett volna lenniük. Úgyhogy nagyon kellett sietni. Az egyetlen mázlink az volt, hogy az erőnléti edzés a kedves exCSK-nkat is megviselte, habár ő tagadja, ezért nem volt bünti. Mindenki sok szépet és jót tanult az edzés folyamán. A délutáni edzés nem volt valami nagy durranás, de azért az is jó volt, ha jól emlékszem gyakoroltuk a zónát. Az edzőtábort egy nagyon hangulatos kis Iron Man versennyel zártuk, ahol a P.I.M.P. csapata 3-2 arányban kapott ki a Pedro-Gábor párostól. PIMP(Zsolti, Bandi).
Péntek este érkezett a többi csapat a versenyre, ezért nekünk el kellett hagyni a jó kis befűtött öltözőnket, és átköltözni a terembe. Miután ez megvolt elmentünk a mondhatni már törzshelyünkre, a kimlei Fregatt sörözőbe. Miután onnan eljöttem két csapattársammal találkoztam a tornaterem előtt. Dávidot ez a dolog úgy meglepte, hogy vágott egy hátast a korláton, de szegénykémben addigra volt már nem kevés „fájdalomcsillapító” úgyhogy szerintem semmit nem érzett. Pedróval mi azért még tartottuk a frontot, ahol már Dáve csak támaszték volt, és az érkező csapatokat Welcome drinkkel fogadtuk továbbra is. Másnap reggel azért eszünkbe jutott, hogy a terv nem pont úgy sült el ahogy kellett volna, mivel nem a 16 csapatszor 7 ember baszott be az egy-egy kortytól, hanem mi a 16x7 kortytól. : ))
Másnap reggel az Outsitterz csapatával játszottunk először, akikkel kellemes volt a bemelegítő meccs, olyannyira hogy döntetlen lett. éppen hogy. De mi ezt is vereségnek számítjuk: ). A következő játékunk a FUJ csapatával volt. A meccs elején az ellenfelünk elment 4-1 re, és habár én már korábban mondtam Gábornak, hogy váltsunk zónára, ő ezt a döntést csak ekkor hozta meg. Innentől 8 vagy 9 pontot fogtunk zsinórban, és a meccset is megnyertük. Ez a szó, hogy megnyertük a csapat történelmében nem ilyen egyszerű, ugyanis a LOL históriájában először verte meg a FUJ-t. Ezután a meccs után a Frizmivel játszottunk, akik zónája nagyon jól működött ellenünk, ebből kifolyólag kikaptunk. A csoportban valami isteni csoda folytán mégis másodikak lettünk, így a Whoever-rel játszottunk aki a D csoport első helyezettje lett. Egy nagyon szuper, kűzdős meccset játszottunk velük. A játékunkon még egy ideig látni lehetett a reggeli fáradság jeleit, de ez nem sokáig tartott. A játékunkat ez is minősíti, hogy a hátrányból felhoztuk magunkat döntetlenre, amihez hozzájárult Zsoltika vetődése is amit a beolvasott korongom után elkapott. Itt lett nagyon izgalmas a meccs. A Whoever támadott 8-8 nál tehát tudtuk, hogy kell a védekezés. És igen, igen, igen meglett a védekezés. Miután én vettem a korongot, Pedronak passzoltam aki eldobott egy hosszút Rapinak aki futott, futott, futott éss ELKAPTA. RAPI ELKAPTA A KORONGOT, A CSAPAT NÉGYBEN VAN. Mindenki odafutott Rapihoz, és örültünk együtt, kivéve Pedro aki ott állt, ahonnan dobott. Travel. Travel called. Csalódottan visszabattyogtunk a helyünkre ahol a dobás pillanatában voltunk. A korongot utána levédekezték, és a meccset elvesztettük. Személy szerint és csak most érzek csalódottságot, akkor nagyon büszke voltam a csapatra. Másnap reggel keltünk, melegítettünk, és kikaptunk a Majmoktól. Szerintem a csapatunk mentális gondokkal kűzdött, és ebből kifolyólag nem tudtuk összeszedni magunkat. A nyolcadik helyért ismételten, de már csak egy ponttal kikaptunk a Little Secret csapatától. A vasárnapi napon már csak megfogyadkozva állhattunk pályára, mert Zsolti és Pedro Dávéval egyetemben szombat este hazautaztak. Szerintem nagyon jó volt az edzőtábor és a verseny, köszi mindenkinek aki ott volt. Remélem a bemelegítések mindenkinek tetszettek, nyugi remélem Gábor még majd megengedi, hogy én tartsam. „Papuucs”

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License