CEL

CEL 2009.május 16-17. Csehország , Rakjamutyuvecierehej

cel-csapatkep.JPG

Fent: Gregi, Zsolt, V. Peti, Isti, C. Dani, Gábor, Bandy, Ákos, K. Dani
Lent: Feri, Rapi, Will Bates, Petya, Pedro



Képek itt.

Férfi kategória

Túl vagyunk az év egyik legfontosabb versenyén. Bizonyos szempontból a legjobb, hiszen, bár
fogunk jóval nagyobb versenyekre (Nürnberg, londoni eb) menni, de oda, pénzügyi okokból nem tud
mindenki jönni. A CEL (Central European League - Közép Európai Bajnokság) viszont közel volt,
olcsó és jó. Semmi felesleges sallang, csak jó pályák, jó csapatok, és sportolói hozzáállás. Na
meg persze a tét, hogy továbbjussunk az Európai bajnoki sorozatban (EUCS), amelynek a CEL az
első fordulóját képezi (bővebben).

A fiú csapatunk nagyobbik fele péntek este érkezett. Kialakítottuk a LOL falut, amit jól körbe
is zártunk. Este nem volt semmi különös, korai fekvés, egy utolsó vacsora éjfél körül, hogy
legyen energiánk az első meccsre.

Elég későn, 10:45-kor kezdtünk a bécsi Dji Sam Soe csapata ellen (Upsadaisy, Wunderteam,
Flugsaurier válogatott). Én úgy gondoltam, hogy csoportunk legerősebbjei, ami később be is
igazolódott. A játék nem ment rosszul. Az erős szélben, és szemerkélő esőben mindkét csapat
sokat zónázott, ami a rutinosabb osztrákoknak jobban ment, és igencsak magabiztosan, talán 15-4
-re vertek minket. Tudtuk, hogy több van a csapatban ennél, és örültünk, hogy nem a verhetőbb
ellenfelek ellen kellett kezdenünk. A meccs végén a spirit körben megemlíettem nekik, hogy
remélem még ezen a versenyen összefutunk, mivel meg fogunk próbálni az elődöntőbe jutni. Mintha
egy picit elmosolyodtak volna. Csakhogy ezek a jóslatok a LOL-nál be szoktak jönni…

Ők nyilván nem tudtak a február eleje óta kinti pályán megkezdett intenzív edzéseinkről, ahol
nem csak játéktudásunk lett nagyobb és taktikai elemekkel bővültünk, de egy nagyon jó kis
csapattá formálódtunk, amit a cseh nemzeti bajnoksági győzelmünk is mutatott. Ezt az első
meccsen talán csak mi éreztük, de mi igen.

Második meccs a bigEZ ellen. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű falat, de azt is, hogy verhetőek. A
bigEZ-t még sosem sikerült a LOL-nak megvernie, bár már régóta szeretnénk. Sajnos a régiót
tavalyig egyértelműen uraló bécsi óriáscsapat legyűrésére várnunk kell Nürnbergig. A még mindig
szeles időben a zónajátékban legyőztek minket elég magabiztosan az ízísek, de nagyon alakult a
játékunk. Tudtuk, hogy az elődöntőbe való jutáshoz most kezdődik a harc. A Prague Devils
(újabban Silence), bigEZ, Dji Sam Soe hármasnak bérelt helye volt a legjobb négyben. Mi ott
akartunk lenni velük.

Utolsó csoportmeccsünk az összes jó cseh játékost bekebelező Silence második csapata ellen volt.
Nem tudtuk pontosan mire számítsunk, hiszen ezek a fiatal, futós srácok nagyon csúnyán kikaptak
a bigEZ-től, ugyanakkor meverték a Dji Sam Soe-t. Végül egy küzdős, de magabiztos győzelemmel
zártunk. Ha jól emlékszem végig vezettünk. Akkor még 14 aktív játékossal bedaráltuk a csak két
cserével játszó cseheket.

Ezzel csoportunkból 3. helyen jutottunk tovább, ami azt jelentette, hogy az elődöntőbe jutáshoz
a másik csoport második helyezzetjével, a pozsonyi Mental Discorders-szel kellett összecsapnunk.
Erre még szombaton sor került, ami tekintetbe véve az MD-sek szombat éjjeli borovicka
fogyasztási szokásait, nem feltétlenül előny. Persze nem így akartunk nyerni. Tudtuk mit
játszanak, és hogy állítsuk meg. A Chorche vezette csapat, gyakran kicsit ész nélkül erőlteti a
hosszúakat. Erre meccs előtt figyelmeztettük az embereket, és szóltunk Will-nek, hogy figyeljen
a hosszú dobásokra, inkább legyen üresen az embere. Ennek meg is lett az eredménye. Az első
néhány pontban Will háromszor is leszedte a hosszúkat. Emellett megpróbáltuk vezérüket kivonni a
játékból, ami egész jól sikerült. Az időméréssel történt kis szervezési baki ugyan kicsit
feldobta a végjátékot, de megtartottuk a vezetésünket, és legyőztük a FUJ-os játékosokkal
felturbózott, Londonban open kategóriában induló Mentalt. A meccs alatt Will egy vetődéses
védekezés próbálkozásából csúnya vállsérülést szenvedett. Sajnos Vida Peti és Rapi pedig a
térdét fájlalta, így egy kicsit megfogyatkozni látszott a LOL sereg.

Jöhetett a nem minden igényt kielégítő vacsora, aztán pedig egy szomorú éjjeli kórházlátogatás,
ahol kiderült, hogy Will vállövében elszakadt néhány szalag, és lehet, hogy majd műteni kell.

A vasárnapot a tapasztalatlan, első CEL versenyén szereplő bécsi Foundation csapata ellen
kezdtük. Ezt a papírforma győzelmet még be kellett húznunk, hogy utána jöhessen az elődöntő. A
hosszú dobásokat nem használó osztrákokon emiatt könnyű volt védekezni. Kicsit gyengébb
védekezésük ellen pedig gyakorolhattuk a biztos, megfontolt támadójátékunkat.

Az elődöntő a cseh Silence (Prague Devils, Terrible Monkeys, Yellow Fever, FUJ válogatott) ellen
játszottuk. Eddig is voltak már kemény meccseink, de a tavaly óta a régiót magasan vezető, vagy
inkább túlszárnyaló csehek ellen azért el kellett ismernünk a korlátainkat. Már a meccs előtt
megbeszéltük, hogy itt veszteni fogunk, de jó gyakorlás lesz. Igy is lett. A prágaiak kőkemény
emberfogással vagy okos zónájukkal megnehezítették a dolgunkat. Nagyon nehéz volt ellenük pontot
csinálni. Bár a meccset támadással kedtük, és az első pontunkat meg is csináltuk (vezettünk!),
utána összesen még egyet sikerült összehoznunk a meccs folyamán Petya tökéletes hosszú
dobásával. Védekezésben pedig nem sikerült nagyon megnehezítenünk a gyorsan, okosan játszó
ellenfelet. Azért volt ez egy nagyon jó meccs, mert jól játszottunk, és ennek ellenére lemostak
minket. Megláthattuk, hogy van egy magasabb szint, amit mi is elérhetünk egyszer. A Silence az
egyetlen ellenfél volt a hétvége folyamán, akik ellen tényleg azt éreztük, hogy na ezek sokkal
jobbak nálunk. Jövőre meglátjuk mi lesz!

A másik elődöntő a bigEZ és a Dji Sam Soe között folyt. Szoros meccsen végül a bigEZ győzött,
ezért mi a Dji Sam Soe-t kaptuk a harmadik helyért ellenfélnek. Rendesen felkészültünk a
meccsre, és nagyon meg akartuk nyerni. Az elején el is mentünk 5-1 -re, de tudtuk, hogy ez még
nem jelent győzelmet az atlétikus upsa-sok ellen. Sajnos a csapat kicsit megfogyatkozott. Will,
aki sokat segített nekünk korábban, válla miatt nem tudott játszani. Rapi és Peti ugyan
feljöttek a pályára fájó térdükkel, de látszott rajtuk, hogy nem 100%-osak. Sajnos a torna és a
meccs végére kifogyott az üzemanyag. Az utolsó pontokban egyszerűen már nem jöttek a cut-ok, a
nehezebb dobásokat pedig már nem sikerült jól kivitelezni. A bécsiek végül a "cap"-ben
fordítottak, és megszerezték a 3. helyet.

A tanulság persze megvan: Futni kell LOL!

Összességében egy nagyon jó verseny volt, ahol egy igen megtisztelő eredményt értünk el, bár
lehetett volna jobb is. A még fiatal csapatunknak nagyon jó tapasztalatszerzés volt. Ami pedig a
cseh nemzeti bajnokság után ismét sikerült: A csapat csapatként játszott, pozitív volt a légkör,
bíztattuk egymást. Nem egy vagy két ember oldotta meg a dolgokat, hanem mindenki hozzátett, és
segítette a csapatot. És - ezt most teljesen komolyan mondom - mindenki jól játszott! Amit pedig
az utolsó meccsen láttam, amikor csere voltam, főleg akkor, az iszonyú jó volt, és nagyon előre
fogja vinni a csapatot: Hatalmas küzdés volt, egymás utáni passzoknál az emberek keményen mentek
a korongért, vetődtek ha kell. Nem féltek a védőtől, nem arra gondoltak, hogy miért kellett ezt
eldobni, hanem mentek és elkapták, mert az a korong A MIÉNK!!!

Akik ott voltak:

  • Ákos, aki, mint mindig, most is szuperbiztosan játszott, de dobott hosszút is!
  • Bandi, aki hátul járatta a korongot, dobálta sorban a break-eket, és a zóna ellen is jól handlerkedett.
  • Danne, aki a meccsek legvégén is ugyanúgy lenyomta a sprintjeit, és hatalmasat mentett vetődve a Mental ellen.
  • Feri, akinek a keze nagyon kellett most is, még ha ezt ő nem is mindig érzi.
  • Gabor, aki ugyan elvesztette a 3. helyért folyó meccset, de már tényleg nagyon a seggén vette a levegőt.
  • Gregi, aki védekezésben nagyon sokat fejlődött, támadásban pedig a verseny folyamán fokozatosan lett nyugodtabb, megfontoltabb a koronggal.
  • Isti, aki bejutatott minket az elődöntőbe, és mindig jókor a jó helyre cutol.
  • Mexi, bár nem régóta játszik, mégis sohasem izgulok, ha nála van a korong, mert nem lesz turn.
  • Pedro, aki ahogy szokta, hátul handlerkedett ha kell, és szórta a tenyeres break-eket, vagy előrement futni, és csinálta a cut-okat.
  • Petya, aki iszonyú jó volt, hatalmasakat védekezett, és akire én nagyon büszke vagyok, mert nagyon biztosan játszott, pedig tudjuk róla, hogy ő is szeret dobni :). Rengeteget segítette a csapatot, mázli, hogy rendbejött a bokája a keddi edzés óta.
  • Rapi, aki, mint szokott, futott mint a gép, biztosan elkapta a passzokat. Kéne még néhány ilyen motoregér!
  • Vida Peti, aki handlerként és futóként is jó volt, és nagyon biztosan játszott.
  • Will, aki nagyon sokat segített és játékával motivált mindenkit. Védekezett, hosszút dobott, és holnap műtik szegényt a vállával.
  • Zsolti, aki olyanokat szedett le a zóna elleni támadásainkkor, hogy szerintem még ő is meglepődött.

2009.május 20.

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License